"Időről
időre azt mondják nekem: Ébredj fel, ez „csak egy kutya”! – nem értik, miért
teszi meg az ember ezeket az utakat, miért invesztál ilyen sok időt és érzést,
vagy miért veri magát költségekbe, amelyek a „csak egy kutyá"-val
járjak.
Legbüszkébb pillanataimból néhányat a „csak egy
kutyának” köszönhetek. Sok óra telt el, amikor egyedüli társaságom „csak egy
kutya” volt, de egyetlen pillanatig sem éreztem magamat mellőzve vagy
egyedül.
Életem egyik legszomorúbb pillanatát a „csak egy kutya”
idézte elő, és a sötét napokban a „csak egy kutya” volt az, akinek barátságos
érintése jóleső érzéssel töltött el, és erőt adott átvészelni azt a
napot.
Ha te is azt gondolod, hogy ez „csak egy kutya”, akkor
feltehetően olyan mondatokat is ismersz, mint „csak egy barát”, „csak egy
napfelkelte” vagy „csak egy ígéret”.
Ez „csak egy kutya”, aki barátságból, bizalomból és
merő hamisítatlan örömből a lényeget hozza az
életembe.
„Csak egy kutya” felébreszti bennem a részvétet és a
türelmet, ami engem jobb emberré tesz.
„Csak egy kutya” vesz rá arra, hogy korán keljek, hosszú
sétákat tegyek, és vágyakozva tekintsek a
jövőbe.
Ezért számomra és az olyan ember számára, amilyen én
vagyok, ez nem „csak egy kutya”, hanem minden remény és jövőbeli álom
megtestesítője, kedves emlékek és a jelen tiszta
élvezete.
A „csak egy kutya” megmutatja bennem a jót, és eltereli
a gondolataimat. Remélem, hogy mások is megértik egy napon, hogy ez nem „csak
egy kutya”, hanem valami, ami nekem emberiességet kölcsönöz, és többé tesz, mint
„csak egy ember”.
Tehát ha legközelebb hallod azt a mondatot, hogy „csak
egy kutya”, akkor mosolyogj, mert ők ezt „csak” nem értik. Ha a szemébe
tekintesz, elfelejted minden félelmedet, gondodat, szomorúságodat és
problémádat, mert a kutyák nekünk olyan szárnyakat adnak, amelyek nekünk soha
nem voltak és soha nem lesznek. "
Richard Dehmel (1863-1920)
|